Hűvös május, hideg hajnal,

A napfény ritka még,

Torzonborz esőfelhőkkel

Gomolyog az ég.

——–

Szél süvít komor panasszal,

Fakó csend pereg,

Május orgona-jelképe

Némán didereg.

——–

Ki tudja, lesz-e nyár idén,

És remények sora,

Vagy marad a bátortalan

Torz melankólia?

—-

Spórol a május. Száz virág

Akárhogy kérheti,

És amit most megtakarít -

A Semmit élteti.

——–

Divat-becsapta májusunk -

Mivel most ez dukál -

Leépít drága fényeket,

S öltönyben kalkulál.

——–

Májusnak – mire sírba száll -

Jut vastag, nagy profit,

Az mindörökre az övé,

Hisz mást se boldogít.

——–

Mások szavára májusunk

Úri módon süket,

Csak hadd halljon agrárhonban

Éhen a becsület.

——-

Szegény május… Az ő hona

Talán a rózsatál,

Semmiképp se a vénülő,

Nyűgös vadkapitál.

—-

Jön majd a június hamar,

És helyet követel,

És május-Hamlet töpreng majd,

Hogy hol rontotta el.

——-

Május-álcájú rossz világ

Rút színeket kever,

De Létünk boldog lényegét

Nem rabolhatja el.

——-

Mert nem kell ahhoz hatalom,

Profit, pénz, utazás;

Csak szerelem, meg akarat

Meg elhatározás.

——–

Szegény, folyvást csak halmozó,

Ravaszdi értelem;

A függetlenség szent hona:

Család és szerelem.

———

Hűvös május, hideg hajnal,

A napfény ritka még,

Tavasz után sóvárogva

Reménykedik az Ég.