Talán káprázat a világ,

Nem létezett soha,

Nem más, mint rongyos kartoték

Pár homályos sora…

——

Nem olvasható rajta már

A “született” rovat;

És az sem, hogy eredeti,

Vagy csupán másolat.

——-

Eltöprenghetünk rajta már,

Hol áll a “ráció”,

S másutt “kreáció” van-e,

Vagy “evolúció”.

——

Hogy több-e mindez valahol,

Mint néhány számadat,

És hogyha aktánk eltűnik,

Belőlünk mi marad…

—–

Ha egyszer minden véget ér,

S eljön reánk a vég,

Korunkból megmarad-e több,

Mint pár rossz kartoték?

——

Hogy jövő lesz, vagy pusztulás?

Tudja-e valaki,

Hogy Isten ezt az űrlapot

Hogyan töltötte ki?